4.fejezet

/Nina/

-Mi?Nem!Nem!Az NEM LEHET.-kiabáltam.Nem Paulnak nem lehet semmi baja!Nem!
-Hölgyem nyugodjon meg-kérte az egyik rendőr.
-Nina!Nina!Mi folyik itt!-jött Ian sietve.
-Paul....Paul..balesetet szenvedett.-zokogtam fel.
-Shh Nina!-csitított Ian miközben a mellkasára vont.
-Melyik kórházba szállították?-kérdezte Ian
-A legközelebbibe ami itt található 5 saroknyira.
-Rendben,ha megkérem magukat akkor oda vinnének minket?
-Persze,jöjjenek.

Egész végi csak sírtam nem bírtam abba hagyni.Ez csak is miattam van,ha nem rohantam volna el akkor biztos bevallotta volna amit érez és lehet,hogy most ott lennék nálunk és boldogok lennénk.Mert rájöttem,hogy mindig is ő kellet Ian csak egy menekvés volt.Szeretem!Szeretem Pault!

A kórházban a recepcióshoz érve megkérdeztük,hogy holtaltálhajuk meg Pault.Válasz az volt,hogy még mindig a műtőben.
Újra elkezdtem utálni magamat és újra feltört belőlem a sírás.
-Ez miattam van.-szakad ki belőlem!
-Nem!Nem miattad van!-nyugtatott Ian.
-De igen,ha én nem hagytam volna őt ott akkor most biztos,hogy nem itt lennék.
-Nina nem hibáztasd magad nem a te hibád.Nem lesz semmi baj.
-Nagyon remélem.

 20 perccel később egy orvos jött ki a műtőből.

-Dr.úr!-egyből támadtam le.
-Hogy van Paul?Úgy-e nincs semmi baja?-jaj csak mondja,hogy nincs semmi baj.
-Maguk a hozzá tartozóik?
-Igen mi,nem sokára jönnek a szülei is.-felelte Ian.Még én sírtam addig ő beszélt a Paul szüleivel és azt mondták már úton vannak.
-Hát minden a legnagyobb rendben ment,de sajnos történt egy kis baj.
-Mi?Mi történ?-kiabáltam.
-Komába esett.
 Most éreztem úgy,hogy le kell,hogy üljek!Komába eset ez zakatolt a fejembe.
-Látni akarom-jelentettem ki.
-Rendben de csak egy kicsit lehetnek bent!Oda kísérem önöket.

Amikor beléptem ott feküdt a feje bekötve a keze tele karcolásokkal,a többi sebet nem tudom mert be volt takarva.Detán jobb is.Meg int elkapott a lelki furdalás.Ez mind miattam van.

-Nina!-szólt Ian.
-Én most magadra hagylak vele.-biccentettem,hálás voltam neki,hogy egy kicsit egyedül-hagy vele.
-Paul..én annyira sajnálom.Remélem hallasz.Tudnod kell valamit!Én nagyon de nagyon szeretlek és nem úgy mint egy barátot,hanem mint egy nő egy férfit.Csak akkor jöttem rá erre amikor megtudtam,hogy baleseted történt,én azt hittem meg halok.Ian csak egy fellángolás volt csak bele menekültem,mert tudtam,hogy téged nem kaphatlak meg,de tévedtem de mindig is szerettél,és én is szeretlek nagyon szeretlek.-egy kicsi kis csókot lehettem formás szájára.

-Könyörgök ébredj fel!Veled akarok lenni,hozzád bújni,csókolgatni,szerelmes szavakat súgni a füledbe és szeretni téged.

-Jaj Nina hogy van az én kicsi fiam?-rohant be sírva szerelmem anyukája őt követte apukája és tesvérei.
-Komába van.-sírtam el magam újra immár sokadszor.
-Na de én most nem akarok zavarni én most kimegyek.-mondtam szipogva.És indultam is kifelé.
-Nina!-szólt Paul édesanyja.-Köszönöm,hogy itt vigyázol a fiamra.-sírta továbbra is.
-Semmiség asszonyom nagyon szeretem a fiát.-néztem rá szerelmemre.
Ő csak erre halványan elmosolyodott,én pedig kiléptem az ajtón.

Na itt a 4.fejezet remélem tetszett!

KOMIT kérek!!!:):D

Puszika nektek!