2.fejezet.

 Sok-sok kommit kérek!

Ha tetszik jelezzétek!:)

Köszi!

Puszika!:)

/Paul/
-Mi a baj?-megnyugtatóan simogattam a hátát.
-Ian..ne..nem..nem szeret.-szipogta.
Bevittem a karjaimban a napaliba és próbáltam megnyugtatni.Legalább 30 perbe telt még megnyugodott.
-Tudod van ám aki szeret.-Tudod én sokáig próbálkoztam elmondani neked,hogy hogy érzek irántad.Lehet,hogy te nem tudod viszonyozni az érzelmeimet de...-semmi válasz
-Nina!Én szeretlek.-mondtam ki amit még eddig soha.
De semmi válasz.Elaludt.Na de jó én itt elmondok neki mindent és ő meg be alszik hát ez nagyon jó.

Na mindegy be viszem a hálószobámba,én meg majd alszok a kanapén.

Le fektetem olyan gyönyörű volt.
-Jó éjt Nina!-adtam egy puszit a homlokára,és kimentem.
Engem egy kicsit később kapott el az álom olyan éjfél körül.

Reggel olyan 10.óra fele ébredhettem benéztem Ninához aki még aludt.Még szerencse,hogy ma pihenő nap van.
Addig úgy gondoltam,össze dobok valamit,hogy majd ha fel kell megtudjon reggelizni.

Ép készletem a rántottával,addig az én gyönyörű Csipkerózsikám is felébredt.

-Szia.Bocsánat,hogy itt töltöttem az éjszakát,nagyon sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Ezért van a jó barátok nem?-igaz én nem barátként szeretlek.
-Aranyos vagy.

Meg reggeliztünk én közben bűvöletbe estem ahogy néztem gyönyörű arcát.
-Mit nézel?
-Semmit csak elgondolkoztam.-gyorsan találtam ki valamit.
-Szabad tudnom,hogy mi?-érdeklődött
-Hogy ma nincs forgatás.
-Ja,,aham.
-Amúgy jobban érzed magad?
-Hát fogjuk rá.-Egy kicsit még szomorú vagyok,de semmi gáz.-mosolyodott el halványan.
-Nina!Te olyan szép vagy és biztos találsz majd valakit!-csak kár,hogy az a valaki nem én leszek- gondoltam magamban.
-Lehet.
-Na én megyek nem akarok zavarni.Nagyon fincsi volt az étel!:)
-Nem maradsz még?-nem akarom,hogy elmenjen
-Nem,sajnálom!Szia.-és elment:(

Ahogy elment valaki csengetett.

-Ian?
-Szevasz haver-Bemehetek?
-Gyere.-tártam szélesebbre az ajtót.
-Mi járatban?-kérdeztem.
-Nina.-jelentette ki.-Tudom,hogy te biztattad,de az is tudom,hogy te szereted őt.-Részben ez miatt is mondtam neki nemet mást részt pedig helyes csaj meg minden de nem érzek iránta semmit.
-Értem.-ennyit bírtam ki nyögni.
-Szerezd meg!
-Hogy?-tettem fel a költöi kérdét.-Hisz téged szeret engem meg csak barátnak tart.
-Én csak annyit mondok,hogy majd meg lásuk.
-Ahogy gondolod.-"majd meg lásuk" mit? azt,hogy majd jó pofára esik?Hát azt biztos.
-Na nekem mennem kell.Addig is nem szomorkodj.Fel a fejjel!Holnap találkozunk.
-Szevasz!
-Szevasz!


Teltek a napok és Nina egyre többet volt velem.
De úgy érzem,hogy nem tudom magamban tartani és hát ha van egy icipici remény.


ELFOGOM NEKI MONDANI!!!