4.fejezet

/Nina/

-Mi?Nem!Nem!Az NEM LEHET.-kiabáltam.Nem Paulnak nem lehet semmi baja!Nem!
-Hölgyem nyugodjon meg-kérte az egyik rendőr.
-Nina!Nina!Mi folyik itt!-jött Ian sietve.
-Paul....Paul..balesetet szenvedett.-zokogtam fel.
-Shh Nina!-csitított Ian miközben a mellkasára vont.
-Melyik kórházba szállították?-kérdezte Ian
-A legközelebbibe ami itt található 5 saroknyira.
-Rendben,ha megkérem magukat akkor oda vinnének minket?
-Persze,jöjjenek.

Egész végi csak sírtam nem bírtam abba hagyni.Ez csak is miattam van,ha nem rohantam volna el akkor biztos bevallotta volna amit érez és lehet,hogy most ott lennék nálunk és boldogok lennénk.Mert rájöttem,hogy mindig is ő kellet Ian csak egy menekvés volt.Szeretem!Szeretem Pault!

A kórházban a recepcióshoz érve megkérdeztük,hogy holtaltálhajuk meg Pault.Válasz az volt,hogy még mindig a műtőben.
Újra elkezdtem utálni magamat és újra feltört belőlem a sírás.
-Ez miattam van.-szakad ki belőlem!
-Nem!Nem miattad van!-nyugtatott Ian.
-De igen,ha én nem hagytam volna őt ott akkor most biztos,hogy nem itt lennék.
-Nina nem hibáztasd magad nem a te hibád.Nem lesz semmi baj.
-Nagyon remélem.

 20 perccel később egy orvos jött ki a műtőből.

-Dr.úr!-egyből támadtam le.
-Hogy van Paul?Úgy-e nincs semmi baja?-jaj csak mondja,hogy nincs semmi baj.
-Maguk a hozzá tartozóik?
-Igen mi,nem sokára jönnek a szülei is.-felelte Ian.Még én sírtam addig ő beszélt a Paul szüleivel és azt mondták már úton vannak.
-Hát minden a legnagyobb rendben ment,de sajnos történt egy kis baj.
-Mi?Mi történ?-kiabáltam.
-Komába esett.
 Most éreztem úgy,hogy le kell,hogy üljek!Komába eset ez zakatolt a fejembe.
-Látni akarom-jelentettem ki.
-Rendben de csak egy kicsit lehetnek bent!Oda kísérem önöket.

Amikor beléptem ott feküdt a feje bekötve a keze tele karcolásokkal,a többi sebet nem tudom mert be volt takarva.Detán jobb is.Meg int elkapott a lelki furdalás.Ez mind miattam van.

-Nina!-szólt Ian.
-Én most magadra hagylak vele.-biccentettem,hálás voltam neki,hogy egy kicsit egyedül-hagy vele.
-Paul..én annyira sajnálom.Remélem hallasz.Tudnod kell valamit!Én nagyon de nagyon szeretlek és nem úgy mint egy barátot,hanem mint egy nő egy férfit.Csak akkor jöttem rá erre amikor megtudtam,hogy baleseted történt,én azt hittem meg halok.Ian csak egy fellángolás volt csak bele menekültem,mert tudtam,hogy téged nem kaphatlak meg,de tévedtem de mindig is szerettél,és én is szeretlek nagyon szeretlek.-egy kicsi kis csókot lehettem formás szájára.

-Könyörgök ébredj fel!Veled akarok lenni,hozzád bújni,csókolgatni,szerelmes szavakat súgni a füledbe és szeretni téged.

-Jaj Nina hogy van az én kicsi fiam?-rohant be sírva szerelmem anyukája őt követte apukája és tesvérei.
-Komába van.-sírtam el magam újra immár sokadszor.
-Na de én most nem akarok zavarni én most kimegyek.-mondtam szipogva.És indultam is kifelé.
-Nina!-szólt Paul édesanyja.-Köszönöm,hogy itt vigyázol a fiamra.-sírta továbbra is.
-Semmiség asszonyom nagyon szeretem a fiát.-néztem rá szerelmemre.
Ő csak erre halványan elmosolyodott,én pedig kiléptem az ajtón.

Na itt a 4.fejezet remélem tetszett!

KOMIT kérek!!!:):D

Puszika nektek!

3.fejezet

 Na itt van a 3.feji!Ez egy kicsit szomorú fejezet lett,de minden megfog oldódni!

Remélem tetszeni fog!

Ha igen akkor írjatok KOMIT!

/Paul/

Reggel az első volt,hogy gyorsan rendbe tettem magamat.Boldog voltam,hogy ma el mondhatom neki,igaz lehet,hogy vissza utasít de legalább már nem kell titkolóznom.

Iannek nem szóltam,nem baj nem kell mindenbe beavatni.

Alig vártam már,hogy este nyolc legyen.Mert ma csak neki volt jelenete a többiekkel.Nekem ma pihenő volt.

Le mentem a boltba venni egy bonbont,rengeteg fajta volt,egy szívalku  merci mellett döntöttem.

Három negyed nyolcat mutat az óra na akkor indulok!Húú remélem semmi sem jön közbe és eltudom neki mondani az érzelmeimet.

Útközben be mentem egy virágos boltba szerencse,hogy este is van 1-2 nyitva.Vettem egy rózsát és egyből hajtottam is életem értelméhez.

Most vagy soha Paul mondogattam magamnak és kopogtam.1 percen belül ki is nyílt az ajtó.

-Szia,Paul!-Jaj de jó,hogy jöttél.-ugrott a nyakamba.-Gyere be!-Ezek szerinte örül nekem a szívem elkezdett éledezni és egy boldog mosoly terült szét az arcomon.
-Képzeld Ian most hívott.-a mosoly rá is fagyott az arcomra amit ez ki mondta.
-Azt mondta,hogy menjek át szerinted át menjek?-kérdezte tőlem.
-Hát az igazsá....
-...Lehet,hogy ő is szeret és ezt akarja be vallani,-vágott a szavamba.
-Szerinted?
-Lehet.-leheltem, szívem megint össze tört mint mindig.
-Akkor át menjek?
-Menj!-mondtam neki egy erőltettet mosollyal.
-Köszi,imádlak.-puszilt meg.-Én még menyire-suttogtam az üres szobába.

Az eddig hátam mögött tartogatott doboz bonbont és ezt a csoda szép rózsát amily pont olyan mint Ő letettem a dohányzó asztalra,és kimentem az ajtón.
Be ültem az autóba és azon morfondíroztam,hogy-hogy lehetek ennyire szerencsétlen.Most már nem érdekelt semmi szabadjára engedtem a könnyeimet.Igaz,hogy férfi vagyok de ez már sok volt,fel gyülemlett minden eddig elfojtott érzés.Be indítottam a kocsit és bele tapostam  gázba.200 felet mentem de nem érdekelt ha meg büntetnek.Engem már semmi sem érdekel.

Nem vettem észre,hogy kanyarodni kellene csak azt,hogy éppen egy fába fogok menni.
Próbáltam elrántani a kormányt,de nem sikerült és ennek egy nagy csattanás hozta tudtára majd a sötétség.

/Nina/

-Szia Ian.-mondtam félénken.
-Örülök,hogy át jöttél.Beszélni szeretnék veled.
-Nina én nem érzek irántad semmit barátságon kívül.-hülye voltam,hogy azt hittem szerelmet fog vallani.Olyan hülye voltam mint amikor Paulba voltam szerelmes mondjuk azt soha nem vallottam be mert volt neki barátnője,én meg úgy voltam vele,hogy nem akarom tönkre tenni a kapcsolatukat.
-Értem.-mondtam lehatott fejjel.
-De nem ezért hívtalak,mert ezt már tisztáztuk.
-Ha nem miért hívtál.-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.Minél előbb elakartam tűnni innen.
-Azért mert van aki szeret.
-Nem igaz!Nincs,senkit sem érdeklek!-kiabáltam.
-Ez nem igaz.-mondta teljesen nyugodtan.
-Na jó Ian ezt most hadjuk.-kértem és indultam az ajtó felé
-Paul.-ejtette ki
-Mi?Mi van Paulla?-nem értek már semit.
-Paul az a ki teljesen beléd van habarodva,és teljes oda adással szeret téged.
Most lett világos minden amikor nála aludtam,ahogy viselkedett,ahogy rám nézett,amikor a szomorúság sugárzott a szeméből épp akkor mikor Ianhez tartotton.Ő szeret engem SZERET.És én ott hagytam egyedül.

Egyből elrohantam a lakosztályomba de ő nem volt ott.Csak egy gyönyörű rózsa és egy szívecskés merci bobbon egyből elkapott a sírás.Ez nem igaz ez nem lehet ő szerettet,szeret én meg mindig bántottam.Ó drága jó istenem!
El kell mennem hozzá,most jöttem rá kit szeretek igazán.

Épp az ajtót nyitottam ki mikor két rendőr állt előttem.

-Miben segíthetek?-nem tudom megmagyarázni de egy furcsa érzés kerített hatalmába.
-Őn Paul Wesley családján kiévül a legközelebbi hozzá tartozója ?
-Igen én vagy!Miért mi történt vele?-kezdett hisztérikussá válni a hangom.
-Sajnálom!Autóbalesetet szenvedett.

2.fejezet.

 Sok-sok kommit kérek!

Ha tetszik jelezzétek!:)

Köszi!

Puszika!:)

/Paul/
-Mi a baj?-megnyugtatóan simogattam a hátát.
-Ian..ne..nem..nem szeret.-szipogta.
Bevittem a karjaimban a napaliba és próbáltam megnyugtatni.Legalább 30 perbe telt még megnyugodott.
-Tudod van ám aki szeret.-Tudod én sokáig próbálkoztam elmondani neked,hogy hogy érzek irántad.Lehet,hogy te nem tudod viszonyozni az érzelmeimet de...-semmi válasz
-Nina!Én szeretlek.-mondtam ki amit még eddig soha.
De semmi válasz.Elaludt.Na de jó én itt elmondok neki mindent és ő meg be alszik hát ez nagyon jó.

Na mindegy be viszem a hálószobámba,én meg majd alszok a kanapén.

Le fektetem olyan gyönyörű volt.
-Jó éjt Nina!-adtam egy puszit a homlokára,és kimentem.
Engem egy kicsit később kapott el az álom olyan éjfél körül.

Reggel olyan 10.óra fele ébredhettem benéztem Ninához aki még aludt.Még szerencse,hogy ma pihenő nap van.
Addig úgy gondoltam,össze dobok valamit,hogy majd ha fel kell megtudjon reggelizni.

Ép készletem a rántottával,addig az én gyönyörű Csipkerózsikám is felébredt.

-Szia.Bocsánat,hogy itt töltöttem az éjszakát,nagyon sajnálom.-mondta lehajtott fejjel.
-Ezért van a jó barátok nem?-igaz én nem barátként szeretlek.
-Aranyos vagy.

Meg reggeliztünk én közben bűvöletbe estem ahogy néztem gyönyörű arcát.
-Mit nézel?
-Semmit csak elgondolkoztam.-gyorsan találtam ki valamit.
-Szabad tudnom,hogy mi?-érdeklődött
-Hogy ma nincs forgatás.
-Ja,,aham.
-Amúgy jobban érzed magad?
-Hát fogjuk rá.-Egy kicsit még szomorú vagyok,de semmi gáz.-mosolyodott el halványan.
-Nina!Te olyan szép vagy és biztos találsz majd valakit!-csak kár,hogy az a valaki nem én leszek- gondoltam magamban.
-Lehet.
-Na én megyek nem akarok zavarni.Nagyon fincsi volt az étel!:)
-Nem maradsz még?-nem akarom,hogy elmenjen
-Nem,sajnálom!Szia.-és elment:(

Ahogy elment valaki csengetett.

-Ian?
-Szevasz haver-Bemehetek?
-Gyere.-tártam szélesebbre az ajtót.
-Mi járatban?-kérdeztem.
-Nina.-jelentette ki.-Tudom,hogy te biztattad,de az is tudom,hogy te szereted őt.-Részben ez miatt is mondtam neki nemet mást részt pedig helyes csaj meg minden de nem érzek iránta semmit.
-Értem.-ennyit bírtam ki nyögni.
-Szerezd meg!
-Hogy?-tettem fel a költöi kérdét.-Hisz téged szeret engem meg csak barátnak tart.
-Én csak annyit mondok,hogy majd meg lásuk.
-Ahogy gondolod.-"majd meg lásuk" mit? azt,hogy majd jó pofára esik?Hát azt biztos.
-Na nekem mennem kell.Addig is nem szomorkodj.Fel a fejjel!Holnap találkozunk.
-Szevasz!
-Szevasz!


Teltek a napok és Nina egyre többet volt velem.
De úgy érzem,hogy nem tudom magamban tartani és hát ha van egy icipici remény.


ELFOGOM NEKI MONDANI!!!

ízelítőt a 2.fejezetből!

 Hoztam egy kis ízelítőt a következő fejezetből!

-Tudod van ám aki szeret.-Tudod én sokáig próbálkoztam elmondani neked,hogy hogy érzek irántad.Lehet,hogy te nem tudod viszonyozni az érzelmeimet de...-semmi válasz

-Nina!Én szeretlek.-mondtam ki amit még eddig soha.

Nem sokkára hozom!:)

1.fejezet.

/Paul/

Nem is tudtam soha,hogy hogy tud fájni egy viszonzatlan szerelem.De most rá jöttem és igen nagyon de nagyon tud fájni.Főleg akkor ha az akit szeret a munka társad.:(Nina Dobrev ő lenne az igaz még nem vallottam be,hogy mit is érzek iránta.De ő mindig csak Iant emlegeti a másik kollégánkat.

Most éppen itt ülök az öltözőbe mert 5 perc szünetet kaptunk most forgassuk a Vámpírnaplók 2.évadját .Nina most is Iannel van,elmentek kávézni.De én nem tartottam velük.Olyan jó amikor veszünk egy jelentet amiben ép Stefanak meg kell csókolnia Ellenát.Ilyen kor madarit lehet fogni.Olyan boldog vagyok.De ő erről mit sem tud.

/Forgatás után/

Már 2 órája véget ért a forgatás amit bánok,mert így nem láthatom Ninát.Igaz nem érhetek úgy hozzá mint egy szerelmes vagy épp nem csókolhatom meg,de legalább nézhetem,csodálhatom.

Elmélkedésemből a csengő zökkentett ki.Fel álltam és ajtót nyitottam.

-Nina?-lepődtem meg.
-Szia.-Nem zavarok?
-Nem,nem te soha nem zavarsz.-hebegtem.
Kíváncsi vagyok miért jött talán ő is szeret?Paul nem gondolj ilyen hülyeségekre,térj már észhez.Észhez is tértem ahogy kimondta miért is jött.Csak egy név volt:IAN

-Mi baj van vele?-kérdeztem egy kicsit szomorkásan remélem nem veszi észre.
-Nem tudom,hogy mondjam el neki,hogy bele vagyok esve.-összetört szívem még jobban  összetört de nem baj az a lényeg,hogy az egyetlen szerelmem boldog legyen ha nem is velem akkor legalább Iannnel.Ezért mondtam neki,hogy álljon elé és vallja be az érzelmeit.Én mondom ezt aki nem merte megtenni pedig hányszor elakartam mondatni,az érzelmeit.

-Köszönöm,Paul!Tudtam,hogy rád mindig lehet számítani.-hálaképen átölelt.Olyan finom volt az illata a bársonyos bőre,örökre így ölelném de elkel,hogy engedjem.

Aztán gyorsan fel kapta a kabátját és a táskáját és rohant is.Még vissza kiabált egy Köszi-t én meg elsuttogtam egy Szívesen-t.

A szívem ebben a pillanatban foszlót szét mancsokra.

Felhívom a nővéremet Monicat ő minden tud és neki ki önthetem a szívemet.

-Szia-vette fel a telefont.
-Szia.-suttogtam.
-Ohoh nem tetszik nekem ez a hangsúly mi a baj Nina?
-Eltaláltad.Most ment el szerelmet vallani Ianek
-Oh-ennyi volt a válasza.-Na mesélj akkor el mindent.
Így is tettem.
-Te hülye vagy és még te biztattad?!Ohh öcsi.-cseszett le nővérem.
-Monica,nekem csak az a fontos,hogy ő boldog legyen.
-Jaj,de akkor is.Paul szerintem keres magadnak mást én azt szeretném,hogy boldog legyél és nem csak én ha nem anyuék is.
-Tusom-sóhajtoztam-Amúgy most ott vagy náluk?
-Igen anya,apa,Julia és Leah üdvüzöl és sok szór pusziltatnak téged.
-Én is puszilom őket.
-Na megyek mert épp csöngetnek.
-Oké szia,vigyáz magadra.
-Te is.

-Megyek már!-kiabáltam mert valaki nagyon rá ült a csengőre.

Kinyitottam és egy síros Ninával találtam szembe magam,aki egyből a karjaimba omlott.



Komikat kérek!:):D