3.fejezet

 Na itt van a 3.feji!Ez egy kicsit szomorú fejezet lett,de minden megfog oldódni!

Remélem tetszeni fog!

Ha igen akkor írjatok KOMIT!

/Paul/

Reggel az első volt,hogy gyorsan rendbe tettem magamat.Boldog voltam,hogy ma el mondhatom neki,igaz lehet,hogy vissza utasít de legalább már nem kell titkolóznom.

Iannek nem szóltam,nem baj nem kell mindenbe beavatni.

Alig vártam már,hogy este nyolc legyen.Mert ma csak neki volt jelenete a többiekkel.Nekem ma pihenő volt.

Le mentem a boltba venni egy bonbont,rengeteg fajta volt,egy szívalku  merci mellett döntöttem.

Három negyed nyolcat mutat az óra na akkor indulok!Húú remélem semmi sem jön közbe és eltudom neki mondani az érzelmeimet.

Útközben be mentem egy virágos boltba szerencse,hogy este is van 1-2 nyitva.Vettem egy rózsát és egyből hajtottam is életem értelméhez.

Most vagy soha Paul mondogattam magamnak és kopogtam.1 percen belül ki is nyílt az ajtó.

-Szia,Paul!-Jaj de jó,hogy jöttél.-ugrott a nyakamba.-Gyere be!-Ezek szerinte örül nekem a szívem elkezdett éledezni és egy boldog mosoly terült szét az arcomon.
-Képzeld Ian most hívott.-a mosoly rá is fagyott az arcomra amit ez ki mondta.
-Azt mondta,hogy menjek át szerinted át menjek?-kérdezte tőlem.
-Hát az igazsá....
-...Lehet,hogy ő is szeret és ezt akarja be vallani,-vágott a szavamba.
-Szerinted?
-Lehet.-leheltem, szívem megint össze tört mint mindig.
-Akkor át menjek?
-Menj!-mondtam neki egy erőltettet mosollyal.
-Köszi,imádlak.-puszilt meg.-Én még menyire-suttogtam az üres szobába.

Az eddig hátam mögött tartogatott doboz bonbont és ezt a csoda szép rózsát amily pont olyan mint Ő letettem a dohányzó asztalra,és kimentem az ajtón.
Be ültem az autóba és azon morfondíroztam,hogy-hogy lehetek ennyire szerencsétlen.Most már nem érdekelt semmi szabadjára engedtem a könnyeimet.Igaz,hogy férfi vagyok de ez már sok volt,fel gyülemlett minden eddig elfojtott érzés.Be indítottam a kocsit és bele tapostam  gázba.200 felet mentem de nem érdekelt ha meg büntetnek.Engem már semmi sem érdekel.

Nem vettem észre,hogy kanyarodni kellene csak azt,hogy éppen egy fába fogok menni.
Próbáltam elrántani a kormányt,de nem sikerült és ennek egy nagy csattanás hozta tudtára majd a sötétség.

/Nina/

-Szia Ian.-mondtam félénken.
-Örülök,hogy át jöttél.Beszélni szeretnék veled.
-Nina én nem érzek irántad semmit barátságon kívül.-hülye voltam,hogy azt hittem szerelmet fog vallani.Olyan hülye voltam mint amikor Paulba voltam szerelmes mondjuk azt soha nem vallottam be mert volt neki barátnője,én meg úgy voltam vele,hogy nem akarom tönkre tenni a kapcsolatukat.
-Értem.-mondtam lehatott fejjel.
-De nem ezért hívtalak,mert ezt már tisztáztuk.
-Ha nem miért hívtál.-mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.Minél előbb elakartam tűnni innen.
-Azért mert van aki szeret.
-Nem igaz!Nincs,senkit sem érdeklek!-kiabáltam.
-Ez nem igaz.-mondta teljesen nyugodtan.
-Na jó Ian ezt most hadjuk.-kértem és indultam az ajtó felé
-Paul.-ejtette ki
-Mi?Mi van Paulla?-nem értek már semit.
-Paul az a ki teljesen beléd van habarodva,és teljes oda adással szeret téged.
Most lett világos minden amikor nála aludtam,ahogy viselkedett,ahogy rám nézett,amikor a szomorúság sugárzott a szeméből épp akkor mikor Ianhez tartotton.Ő szeret engem SZERET.És én ott hagytam egyedül.

Egyből elrohantam a lakosztályomba de ő nem volt ott.Csak egy gyönyörű rózsa és egy szívecskés merci bobbon egyből elkapott a sírás.Ez nem igaz ez nem lehet ő szerettet,szeret én meg mindig bántottam.Ó drága jó istenem!
El kell mennem hozzá,most jöttem rá kit szeretek igazán.

Épp az ajtót nyitottam ki mikor két rendőr állt előttem.

-Miben segíthetek?-nem tudom megmagyarázni de egy furcsa érzés kerített hatalmába.
-Őn Paul Wesley családján kiévül a legközelebbi hozzá tartozója ?
-Igen én vagy!Miért mi történt vele?-kezdett hisztérikussá válni a hangom.
-Sajnálom!Autóbalesetet szenvedett.